HTML

Személyiségplasztika

Személyiségplasztika, azaz legyél olyan, amilyen mindig is szerettél volna lenni... Pszichológiai tanácsadás és lifeskills coaching.

Friss topikok

  • oázis: @változz nálunk: Nem kell minden egyes nőről vagy férfiról írni, de nem is kell a másik nem nyak... (2011.08.31. 18:31) Így kasztrálunk mi!
  • gaborz: Viki, Érdekes, hogy régebben, amikor mi még kissrácok voltunk, egy osztályban, csoporotban, átlago... (2010.04.16. 11:12) Mit nem szeretsz magadban?

Linkblog

Mit nem szeretsz magadban?

2010.04.03. 00:10 változz nálunk


...hogy túl sokat várok el a gyermekemtől!


Unatkozó óvodás

 


Tegnap a Személyiségplasztikán megjelent egy anyuka egy négyéves kislánnyal. A kislány fizikai fejlettségi szintje a korának megfelelő volt. Azonban amikor megszólalt eszembe jutott az általános iskolai osztálytársam, akit az egész osztály utált. A stréber, aki csak tanul, vagy nem tanul, de mégis tud és tud. És elkezdtem érezni azt a mély szánalmat, amit anno az iskolában is viseltettem a tudálékos Józsi iránt.

Szóval akaratlanul is belekerültem egy cirkuszi előadásba, a kislány a mama utasítására produkálta magát: gyököt vont három nyelven, írt, olvasott, beszélt. Naná hogy iskolaérett, hiszen okos! Mert, hogy ez volt anyuka kívánsága: iskolába szeretné íratni Nórit, hiszen a kislány unatkozik az óvodában, az óvónők pedig nem tudják lekötni a gyerek figyelmét. Otthon is csak tanulás az élet, persze játékosan (hangsúlyozta az anyuka), és sportolni is kötelező, tehát Nóri maga a csodagyerek!

Lehet, hogy igaza van anyukának…de neeee! Én a gyerek gyerekeket tartom csodának!
 

Nórival csak két gond van. Egy, hogy szociálisan éretlen, vagyis sem barátai, sem játszótársai nincsenek, nem tud önállóan játszani, sőt egyáltalán nem tud játszani! Ez már önmagában jajjj -vagyis nagy baj! A másik pedig Nóri személyisége, ami jelenleg még olyan „cuki”, azonban ez később már nem lesz az, sőt…egyenes út a személyiségzavarhoz - és egyben a kirekesztettséghez.


Szeretnél ilyen életet a gyermekednek?


Kistudósok gyártási folyamata

 

Tünde azért fordult segítségért a Személyiségplasztikához, mert a környezete figyelmeztette arra, hogy túl mereven és teljesítményorientáltan neveli kisfiát. Állandóan foglalkozásokra viszi ("órarendszerűen"): bébi angol, bébi torna, bébi rajz, bébi matek stb. Elmondása szerint őt is így nevelték szülei, még a négyes osztályzatot is félt bevallani, mert büntetés járt érte. Azért, hogy megelőzze gyermeke nehézségeit a tanulásban, már korán elkezdte gyermeke fejlesztését. Azonban a sok foglalkoztatással elvette pont azt, ami a gyermekkor fontos eleme: az önálló világ-felfedezés, az önálló kíváncsiság, az önálló tapasztalatgyűjtés saját motivációból(!). A gyermeki viselkedés Tünde „átváltoztatása” a saját szorongásainak kezelésével indult (aggodalmak oldásával). Saját családi modelljének negatív következményeit feldolgozva, Tünde képessé vált lazább keretek között tartani gyermekét: kevesebbet követelt, és hagyta hogy gyermeke egyedül válasszon, döntsön és önállóan fedezze fel a világot!


Tippek, hogyan érheted el, hogy a gyereked gyerek maradjon!


1., Próbálj visszaemlékezni, hogy milyen volt amikor te voltál gyerek. Képzeld el, ha a saját anyukád (apukád) lennél jól éreznéd-e magad!


2., Tanítsd meg játszani gyermekedet! Hagyd, hogy önállóan játsszon, figyeld meg hogy mit szeret csinálni és abban támogasd!  Játssz Te is!


3., Mindent a maga idejében,  gyermeked kíváncsiságát a korának megfelelően elégítsd ki, és ebben hagyd hogy gyermeked vezéreljen! A te feladatod, hogy bevezesd a világ dolgaiba, mutass meg mindent, de ne vidd túlzásba! A gyerekkor fontos eleme a kötetlenség, szabadság és nem az órarendszerű szoros beosztás. Vidd játszótérre, gyerekek közé! Fontos, hogy a saját kortársaival alakítson ki kapcsolatokat!

 


Személyiségplasztikai kezelésünk:

 

Lelki GPS, szülői útvonaltervezés


Amikor a saját begyakorolt szülői viselkedésmintáink, érzelmi reakcióink kudarcot vallanak, és már gyermekünk életét rontjuk. Amikor már nemcsak saját sorsunkat irányítjuk rosszul, hanem saját utódainkét is.  Érdemes új alapokról kezdeni, az ok-okozatokat felismerni, és tudatosan áttervezni a szülői magatartásunk elemeit.

Faludi Viktória

www.valtozznalunk.hu



 



 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyisegplasztika.blog.hu/api/trackback/id/tr271891032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gaborz 2010.04.16. 11:12:47

Viki,
Érdekes, hogy régebben, amikor mi még kissrácok voltunk, egy osztályban, csoporotban, átlagosan egy egy "tudomka" volt. Manapság pedig már futószalagon termelik a szülők az ilyen gyerekeket. Sőt, ez válik "normálissá". Szerintem arról van szó, hogy a szülők, elsősorban az anyukák saját szorongásaikat (nem vagyok jó anya, az én hibámból a gyerekem butább lesz a többinél, stb.) próbálják oldani azzal, hogy beíratják a gyereket minden elérhető foglalkozásra, sőt játék helyett tanítgatják őket. Én úgy látom, ez elsőrban nem az anya gyerekkorából ered, hanem tisztán felnőtt korban kialakult szorongásból, teljestmény kényszerből fakad. Azt tapasztaltam, hogy általában az egyszerű, "kétkezi" emberek gyerekei sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, "jólneveletebbek", mint az értelmiségi, felsőfokú végzettségű szülők gyerekei. Az utóbbiak között sokkal több a nehezen kezelhető, verekedős, láthatóan szorongó gyerek. Lehetséges, hogy az elhibázott szemléletű oktatási rendszerünk termeli magát újra?
süti beállítások módosítása